Nos, a kiejtést az előző posztban nem merítettem ki, csak már én is untam.
Tehát, lengyelül egy mondat egy darab hangsornak számít, beszédben nincsen szóköz, a hangsúlyból lehet megállapítani.
Még valami, a zöngétlenedésről, zöngésedésről volt szó. A szó végén lévő mássalhangzó zöngétlen, kivéve ha a hangnak nincsen zöngétlen verziója. Nos, ha a következő szó magánhangzóval vagy olyan zöngés mássalhangzóval kezdődik, aminek van zöngétlen párja, akkor mégis zöngés lesz az előző szó végén lévő mássalhangzó. Egy példa: Kraków (Krakkó, ejtsd /krakuf/), Kraków i Warszawa (Krakkó és Varsó, ejtsd /krakuv_i_varsava/), DE Kraków jest ładny (Krakkó szép, krakuf_jeszt_wadni). Figyelem! Az R betűnek is van zöngétlen kiejtése, de nem jelöljük külön, zöngétlen mássalhangzó mellett zöngétlenül ejtjük: trwać (tart valameddig, ejtsd /t(r)fać/).
Volt szó az Ą-Ę és az Ó-O váltakozásáról, de nem volt szó az A/O-E váltakozásáról, ha van egy lágy mássalhangzó utána A vagy O és utána még egy kemény mássalhangzó, akkor ha a ragozás miatt a kemény mássalhangzóból lágy lesz az A-ból vagy O-ból E lesz: pojazd – Ms pojeździe (jármű) (az Ms rövidítés a helyhatározói esetet jelenti, mint miejscownik), biorę – bierzesz (brać, mint vesz, fog, visz (angol take) E/1 és E/2 alakja). Ez fordítva is működik: wiedzieć – wiedział (tud, a másik alakja a múlt idő).
A lengyel helyesírást azoknak könnyű megérteni, akik tudnak valamilyen cirill betűs, elsősorban keleti szláv nyelven, de valahogy a többiekkel is meg kéne értetnem. Először is beszéljük meg mik a kemény és a lágy mássalhangzók. Ezeket párokban jó megjegyezni, már amelyiknek van párja:
| B | P | M | W | ST | S | Z | R | T | F | Ł | D | N | ZD |
| b(i) | p(i) | m(i) | w(i) | ść (ści) | ś (si) | ź (zi) | rz | ć (ci) | f(i) | l | dź (dzi) | ń (ni) | źdź (ździ) |
Ehhez kapcsolódik a nagy mottó: A budapesti MÁV este szeret feledni. Bár ebből hiányzik a ZD. Láthatjátok a zárójeleket, a zárójelben lévő írásformáját magánhangzó előtt, a zárójel előttit pedig szó végén és mássalhangzó előtt használjuk. A ragozás során kieshetnek magánhangzók, ha előtte lágy mássalhangzó volt, akkor az a másik alakot fogja felvenni: koniec, D końca (vég); mieszkanie, Dlm mieszkań (lakás). A D, mint tudjuk, birtokos eset (dopełniacz), az lm pedig a többes szám (liczba mnoga).
A fentieken kívül lágy még a J is, de őt I elé nem írjuk, egyszerűen kihagyjuk: kolej (nn), D kolei (vasút). Kivéve akkor, ha az eredetileg az -ia végződés: telewizja, D telewizji.
A C és DZ betűknek nincsen lágy párja. A CZ, SZ, Ż és DŻ betűknek a lágy verziója általában csak mellékneveknél fog előfordulni: Ć, Ś, Ź, DŹ.
És egy kis nyelvtan…
Volt szó a nemekről, lesz velük egy kis furcsaság, ugyanis lehet mondani, hogy valójában nem csak három, hanem négy nyelvtani nem van egyes számban: hímnemben megkülönböztetünk élőt és élettelent, az élő itt nem konkrétan élőt jelent, hanem azt, hogy nem tárgy vagy gondolati dolog, tehát ha meghalt, akkor is élő lesz. A növény nem számít élőnek.
A többes szám két nemét pedig nagyon egyszerű megkülönböztetni, hímnemű személyt jelentő akkor, ha egyes számban hímnemű és embert jelent, ha nem, akkor nem hímnemű személyt jelentő. Ami egyes számban élő az nem biztos, hogy többes számban személyt jelentő, ld. állatok.
Sajnos a mássalhangzóra végződő főnevek közül sokszor nehéz megkülönböztetni, melyik hím-, és melyik nőnemű, egy kis mankó: a -ciel képző mindig hímnemű (nauczyciel - tanár (férfi, a nő nauczycielka)), az -ość képző mindig nőnemű (wolność - szabadság), a kość (csont) nem erre a képzőre végződik, csak az alakja olyan, de egyébként nőnemű.
Erről egyelőre ennyit. Ez még mindig nem volt annyira izgalmas, de nagyon fontos ahhoz, hogy megértsük, mit miért és hogy. Ciąg dalszy nastąpi… gdyś…
