Az izlandi egy nagyon archaikus skandináv, tehát északi germán nyelv. Legközelebbi rokonai a feröeri, a norvég bokmål és az újnorvég nyelvek. Bár fejlődés szempontjából nem, de ténylegesen ő áll a legközelebb az óészaki nyelvhez. Az oldal címe izlandiul is értelmes, és ugyanazt jelenti, mint dánul: tanulj.

Fogjunk is hozzá!

Az izlandi ábécé: Aa Áá Bb Dd Ðð Ee Éé Ff Gg Hh Ii Íí Jj Kk Ll Mm Nn Oo Óó Pp Rr Ss Tt Uu Úú Vv Xx Yy Ýý Þþ Ææ Öö

Biztos rögtön megakadt a szemetek azon a két furcsa betűn, a ð és a þ, ők a rúnaírásból erednek.

Kiejtés:

Itt nem leszek olyan precíz, mint a dánnál, mert itt nem szükséges annyira.

• A - mint a magyar á, de nem feltétlenül hosszú
• Á - ő egy kettős hangzó áu
• B - magyar p, kivéve két magánhangzó között vagy szóvégén magánhangzó után, akkor magyar b
• D - magyar t, kivéve a fentebb említett esetekben, akkor magyar d
• Ð - érdekes olyasmi, mint az angol the th-ja, de a nyelv az alsó ajakhoz is hozzáér
• E - magyar e
• É - je
• F - szó elején magyar f, egyébként magyar v
• G - magyar k, kivéve, mint a B-nél és D-nél, akkor a g és a h közötti hang
• H - magyar h
• I - körülbelül, mint a magyar i
• Í - konkrétan, mint a magyar i
• J - magyar j
• K - hehezetes k
• L - magyar l, mássalhangzó után tl
• M - magyar m
• N - magyar n, j után tn
• O - kb magyar o
• Ó - kettőshangzó ou
• P - hehezetes p
• R - magyar r, de zöngétlen mássalhangzó mellett zöngétlenedik
• S - magyar sz
• T - hehezetes t
• U - kb magyar ü
• Ú - magyar u
• V - kb magyar v
• X - ksz vagy hsz (ahol a h kemény, köhögős)
• Y - mint az I
• Ý - mint az Í
• Þ - a ð zöngétlen párja
• Æ - kb áj
• Ö - kb magyar ö

De ezeken kívül vannak még:

• au - kb öj, de a j része ikább az ü-böl jön
• ei és ey - kb éj
• ll - általában tl, bár néhány idegen szóban hosszú l
• tt - ht
• kk - hk
• pp - hp
• ng - az ő kiejtésével nincsen semmi a fentiektől eltérő, de az előtte álló magánhangzóval van, ugyanis az A, O, U úgy hangzik, mint ékezetes párjuk, az E, mint az EI, az Ö pedig, mint az AU.
• hj - zöngétlen j
• gj, ge, gi - k és ty között, illetve, ha zöngés (fentebb, a B-nél említett esetek), akkor hosszú j
• kj, ke, ki - k és ty között + hehezet
• rt, rp, rk - itt az r lesz hehezetes és nem a t/p/k.
• rn - tn
• sj - itt egyszerre ejtjük a két hangot, és nem egymás után

Hosszú magánhangzók

Ez nagyon egyszerű lesz, ha a magánhangzó után maximum egy mássalhangzó áll, tehát akkor is, ha egy sem, akkor a magánhangzó hosszú: stöð, sjó, ha legalább kettő, akkor rövid: ást. DE, az ún. ritmikus rövidülés jellemző az izlandira is, tehát két hosszú szótag nem követheti egymást, a második rövid lesz: dagur.

Hangsúly

Mindig az első szótagon, ugyanúgy, mint magyarul. Az összetett szavaknál az eredetileg hangsúlyos szótagok mellékhangsúlyt kapnak.

Nemek

Az izlandi is ismeri a nyelvtani nem fogalmát, három van belőle: hímnem, nőnem és semlegesnem. Sajnos, minden egyes szóhoz külön kell megtanulni, hogy milyen nemű. Határozatlan névelő nincsen, határozott névelő helyett pedig ún. határozott végartikulus van, tehát a szó végéhez kapcsolódik: hímnemben -(i)nn, nőnemben -(i)n, semlegesnemben -(i)ð. Az i betű csak akkor jelenik meg, ha a szó mássalhangzóra végződik. Nézzük a táblázatot:

A szólistákban valahogy így fogom feltüntetni: maður (nn), lest (n), barn (ð). Tehát az nn nem a nőnem rövidítése lesz, hanem a hímnem jele.

Az izlandiban négy nyelvtani eset (alany-, tárgy-, részes és birtokos eset) van, de a ragozással és a többes számmal csak később foglalkozunk.

És egy kis társalgás…

A ragozásba nem nagyon akarok még belefolyni, mert az bonyolult, nagyon, de egy-két kifejezést nézzünk meg. Például a köszönéseket:

• Góðan dag! - Jó reggelt!, Jó napot!
• Gott kvöld! - Jó estét!
• Halló!, Hæ! - olyasmi, mint a szia, de igazából bárkinek mondhatod (a hallóban hosszú l-t ejtesz)
• Sjáumst!, Heyrumst! - Viszlát!

A folytatás következik… valamikor…